A színtévesztés kérdései a foglalkozás-egészségügyben

A színtévesztés elsősorban foglalkozás-egészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű. Számos szakma esetében jelent korlátozó vagy kizáró tényezőt. A rendelkezésre álló diagnosztikus eszközök azonban nem elégségesek ahhoz, hogy valódi képet nyújtsanak az egyén színlátási képességéről. Új diagnosztikára, új tesztekre, más elbírálási szemléletre van szükség.

Alkalmassági vizsgálatok végzésekor a színtévesztés megítélése számos problémát vet fel. A háziorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos szűrést végez a rendelkezésére álló pszeudoizokromatikus táblák valamelyikével (leggyakrabban Ishihara-teszttel), és ha problémát talál, további vizsgálatra utalja a dolgozót szemészeti rendelőintézetbe, kórházba vagy klinikára. A leginkább elterjedt további vizsgáló lehetőség az anomaloszkóp. A színtévesztés felismerése, típusának és súlyosságának meghatározása azonban nehéz feladat, mert a mérendő mennyiség nem egyszerű fizikai jellemző, mint pl. a hosszúság, a súly vagy a hullámhossz, hanem a szín észlelet, amely pszichofizikai jellemző. Talán ezzel magyarázható,
hogy az elmúlt 200 év során száznál is több színtévesztés-mérési módszert és eszközt dolgoztak ki.
A különböző módszerekkel nyert eredmények különböző szempontokból jellemzik a színlátást. Sok esetben ezek az eredmények ellentmondóak lehetnek. Ezért a színtévesztés diagnózisát legalább két különböző módszerrel végzett méréssel kell megállapítani, komplett diagnózis pedig minimum négy különböző módszerrel nyert mérési eredmény alapján adható (1).
A színlátás minőségét alapvetően két jellemző képesség alapján ítélhetjük meg (2): Σ• Szín-megkülönböztető képesség (szín-diszkrimináció), azaz két, egymástól kismértékben eltérő színárnyalat közötti különbség észlelése. Σ• Színfelismerő képesség (szín-identifikáció), azaz a színeknek a normál színlátókkal azonosan történő megnevezése. Ez a két jellemző független egymástól, azaz lehet, hogy színtévesztőknél mindkettő gyengébb az átlagosnál, de az is gyakran előfordul, hogy a szín megkülönböztető képesség gyenge, míg a színfelismerés normális, vagy fordítva.
A színérzékelés a látással együtt érzékszervi működésünk fontos tényezője. A színek rengeteg információt közvetítenek számunkra. Tájékozódás, figyelemfelhívás, megkülönböztetés, hangulatok, esztétikai élmények közvetítésére is használjuk. Az információvesztés színérzékeléskor rontja az életminőséget, rontja az információ-feldolgozás biztonságát, és ezeken keresztül negatívan befolyásolja a felismerés reakcióidejét. Évszázadok óta ismert,
hogy egyes emberek máskepp látják a színeket.
John Dalton 1794-ben saját magán tett megfigyelései alapján írta le a dikromatikus színlátást.
1875-ben a svédországi Lagerlund közelében történt vasúti szerencsétlenség – mely valószínűleg a színtévesztő mozdonyvezető hibájából következett be – hívta fel a figyelmet arra, hogy a közlekedésben alkalmazott színes jelek nem megfelelő érzékelése veszélyforrás lehet (3).
Mai világunkban a színfelismerésnek leginkább a munkavégzés szempontjából van szerepe. Egyébként egészséges fiatalok kénytelenek szembenézni azzal, hogy a továbbtanulás, a megálmodott hivatás színtévesztési rendellenességük miatt nem valósulhat meg. Magyarországon számos szakmai alkalmasság fontos feltétele az ép színlátás. Ezeket két csoportra lehet osztani.
A színtévesztők által nem vagy csak korlátozottan gyakorolható szakmák listája hosszú. Ezek az alkalmassági kritériumok nem tesznek különbséget a színtévesztés súlyossága, illetve formája között. Az enyhe deuteranomáliától a súlyos anopiákig mindenkit ugyanúgy tilt el bizonyos munkaköröktől. Ennek eredménye lehet az, hogy elnéző szemlelet uralkodik a
megítélésben, ami sok esetben nem is baj, így viszont a biztonság esetleg nem teljes egyes munkakörökben.
A biztonságosság megtartásának azonban más útja is lehet. Az egyik az, hogy precízebb diagnózisok alapján, az egyes szakmák színigényének ismeretében hozunk korlátozásokat. A másik, hogy a tíz éve megjelent magyar találmányt, a színtévesztést korrigáló szemüveget – megfelelő tesztelésekkel – bevezetjük az elfogadott korrekciós eszközök köze, ezzel lehetővé téve azt, hogy a korábban alkalmatlannak minősítettek minél nagyobb számban és munka alkalmassági körben részt vehessenek a munkavégzésben.

A munkavállaló színtévesztése az alábbi munkakörök betöltésében korlátozó tényező:

állattenyésztő, hímző, csipkeverő, parképítő, atomerőmű gépkezelő, italgyártó gépkezelő, pék, bőrkikészítő, kalauz, robbantómester, burkoló, kárpitos, ruházati gépkezelő, címfestő, keramikus, ékszerész, kazángépkezelő, szakács, cipőgyártó, képző-, iparművész, szőrmefestő, csillagász, kirakatrendező, szűcs, kesztyűs, cipész, cukrász, kohászati gépkezelő, targoncavezető, darus, kohászati technikus, testőr, díszletező, kohómérnök, textilipari gépkezelő, dísznövény-termesztő, közlekedési mérnök, tűzoltó, élelmiszeripari mérnök, közlekedési technikus, ügyvédjelölt, erdőgazdasági gépkezelő, köztisztasági munkagép-vezető, úszómunkagép-vezető, fa- és könnyűipari mérnök, menetjegyellenőr, út-, híd- és vasútépítő gépkezelő, faesztergályos, mezőgazdasági gépész, útépítő, vasútépítő, farmakológus, műanyag-feldolgozó, műtrágyagyártó, vadász, felszolgáló, műszerész, varrónő, szabász, kalapos, felvásárló, nehézföldmunka gépkezelő, vegyész, fémmegmunkáló gépkezelő, növényvédő gépész, vegytisztító, kelmefestő, fényképész, laboráns, nyomdaipari gépkezelő, világosító, fizikus, nyomdász, villamosüzemi gépész, fonó, szövő, kötő, olvasztár, öntödei munkás, vízturbina gépész, gyógyszergyártás operatőr, fotóművész, vulkanizáló, kerámiatermék-gyártó, gyógyszertári asszisztens, papíripari gépkezelő, zöldségtermesztő

A munkavállaló színtévesztése az alábbi munkakörök betöltésében kizáró ok:

élelmiszergyártó gépkezelő, gyümölcs-, szőlő termesztő, optometrista, erősáramú mérnök, technikus, kocsirendező, tolatásvezető, szippantógép-kezelő, felvonószerelő, közlekedés (hivatásosak): légi, vízi, szárazföldi, váltókezelő, festő-, mázoló, kozmetikus, villamossági szerelő, fodrász, malomipari munkás, villanyszerelő, forgalmi szolgálattevő, manikűrös, vonatvezető-, kísérő, gyengeáramú villamosmérnök, növényolaj gyártó, textilfestő, technikus

IRODALOM:
1. Wenzel K: A színtévesztés mérése: a diagnózis. (Foglalkozás-Egészségügy 4:29-34, 2004)
2. Kaiser PK, Boynton RM: Human color vision. (Optical Society of America, 1996)
3. Aczél K, Markó G, Wolfgang J és mtsai: Genotípus és fenotípus összefüggése veleszületett
vörös-zöld színlátás zavarokban. (Szemészet 11:409-484, 2004)
4. Foglalkozások egészségügyi tényezői. (Országos Munkaügyi Módszertani Központ, 1998)

Dr. Ungváry Lilla
Fodor József OKK, Repülési, Hajózási és Tengerészeti Egészségügyi Központ

Családorvosi Fórum 2005/6
Forrás: http://www.csf.hu/cikk_pdf/1013_200506rv30.pdf

 


« vissza

Időpont foglalás

Keresse meg a legmegfelelőbb időpontot és foglalja le online - így nem kell sorban állnia.

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?