Citymed orvosi portál

A tört elsõ száma a szív összehúzódásakor (szaknyelven: a szisztoléban), a második szám a szív elernyedésekor (szaknyelven: a diasztoléban) fennálló értékeket mutatja. Az e feletti értékeket magas vérnyomásnak, hipertóniának minõsítik.

A normálistól való kisebb-nagyobb eltéréseket azonban nem szabad túlértékelni, mert pl. az orvosi vizsgálattól való félelem átmenetileg jelentõsen emelheti a vérnyomást.

A magasabb vérnyomás egymagában nem betegség, hanem - legalábbis kezdetben - inkább tünet, amely arra készteti az orvost, hogy az okot kiderítse, és ha lehet, kiküszöbölje. Különösen fiatalkorúakra érvényes ez, hiszen a fiatalkorú hipertóniásoknál az ok valóban gyakran kideríthetõ. Ilyen okként szóba jön egyes belsõ elválasztású mirigyek mûködészavara, agyi elváltozás, a fõverõérnek, az aortának a szûkülete, a vese fõverõerének leszorítása és egyes vesebetegségek. A túlzott sófogyasztás (az ételek túlzott sózása) valószínûleg gyakori oka a magasvérnyomás betegségnek.

Ha nem sikerül kideríteni a magas vérnyomás okát - és a 40-50 év körül jelentkezõ hipertóniák elsöprõ többségénél ez a helyzet -, akkor magasvérnyomás-betegségrõl, hipertónia-betegségrõl beszélünk.

Bármilyen okból álljon is fenn tartósan magasabb vérnyomás, ha annak okát nem sikerül kiküszöbölni, vérnyomást csökkentõ szerek alkalmazására van szükség. Különösen érvényes ez a szabály a 40 éves kor feletti emberek olyan hipertóniájában, amelynek okát nem sikerült kideríteni és amelyet éppen ezért esszenciális (ismeretlen kórokú) hipertóniának hívnak az orvosok.

Feltevések szerint az esszenciális hipertónia - vagy a más néven a magasvérnyomás-betegség - oka az, hogy a nyúltvelõben lévõ automata vérnyomás-szabályozó központ magasabb szinten látja el szabályozó tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy hipertóniásoknak is van vérnyomás-szabályozásuk, csak éppen a "normál érték" többé nem 120 vagy 130, hanem pl. 190 vagy 200 Hgmm.

Vérnyomáscsökkentésre hipertónia esetén azért van szükség, mert a magasabb vérnyomás a magasabb vérkoleszterinszint mellett a legjelentõsebb érelmeszesedésre hajlamosító tényezõ (rizikófaktor). A gyakori tévhittel ellentétben a magasabb vérnyomás kezdetben nem fenyeget valamelyik ér falának megpattanásával, magyarul vérzéssel, hanem elõsegíti az érelmeszesedés kialakulását. Az elmeszesedett verõeres rendszerben viszont már valóban társulhat a hipertóniához agyvérzés, szívinfarktus. A vérnyomáscsökkentõk segítségével a hipertóniát, mint rizikófaktort, érelmeszesedésre hajlamosító tényezõt, ki lehet küszöbölni.

A vérnyomáscsökkentõ szerek különbözõ módon hatnak. Kifejthetik hatásukat közvetlenül a szívre, a verõerek hajszálérrendszere elõtti szakaszára, amely perdöntõ jelentõségû a vérnyomás-szabályozásban, de hathatnak a vesék, illetõleg a víz- és sóháztartás befolyásolása útján is. Néha elég egyetlen szer, máskor viszont kettõ vagy több szer kombinációja kell ahhoz, hogy a vérnyomás jelentõsen csökkenjen, illetõleg a normális szintre álljon be. A hipertóniás betegek gyógyszeres beállítása ezért történik rendszeres orvosi ellenõrzés mellett - néha fekvõbeteg-gyógyintézetben, máskor pedig a normális körülmények között folytatott életmód mellett járóbeteg-rendelésen.

Igen sok vérnyomáscsökkentõ szernek van az elsõ néhány hétben könnyebb-súlyosabb mellékhatása, amelyek a késõbbiek során nyomtalanul eltûnnek. Érdemes tehát a betegnek a kezdeti kellemetlenségeket elviselni annak érdekében, hogy vérnyomása ismét normalizálódjék.

A vérnyomáscsökkentõ szerek érthetõ okokból csak vényre kaphatók, sõt csak rendszeres orvosi ellenõrzés mellett szedhetõk. A magas vérnyomás nem múló betegség, ezért folyamatos, rendszeres gyógyszerelést igényel.

Fontos még a sóbevitel korlátozása és a rendszeres otthoni vérnyomásmérés, utóbbi fõleg gyógyszerváltoztatás idején.